Egy hétre elutazunk. Görögországba visz az útunk, Stavrosba. Úgy alakult, hogy egyénileg jutunk oda, ami kicsit több, mint 1000 km utazást jelent, autóval.
Először busszal akartunk menni, de mire jelentkeztünk, a busz megtelt. Mi pedig nem választottunk más úti célt, ezért jött ez a megoldás. Ahogy kell, felkészültünk mindenre. Van poroltónk, vontatókötelünk (ezeknek a macedón rendőrök kedvéért, mert bár nem kötelező, inkább legyen nálunk), tartalék izzók dögivel, elsősegélycsomag, háromszög, pótkerék, ahogy kell.
Az autót is megfelelően felkészítettem, átnéztük szerelővel, nemrég volt féktárcsa-fékbetét csere, most cseréltünk vezérműszíjat, olaj, légszűrő gyertyák rendben. Újak a gumik, és jobb, erősebb halogénégőket is kapott. Gondoltam az éjszakai vezetés így könnyebb lesz, amúgy is sokévesek voltak már az elődei. Osram Nightbreaker. Meggyőző név, és valóban erősebb, fehérebb fény.
Persze Murphy-törvény, hogy az indulás hetében hallottam meg a kipufogó sziszegését, zörejét. S persze jól sejtettem: az első dob után kilyukadt. Szerencsére mostanra ez is rendben van, majdnem a fele teljesen új lett a kipufogónak.
Papírok rendben, útlevél friss, mehet a móka! Két órával az indulás előtt már nagyon indulnék, várom, hogy röffenjen a verda, induljunk neki. A tervek szerint éjjel 2 körül lépünk át Szerbiába, s az út nagy részét ott tesszük meg. Reggel 7 körül átlépünk Macedóniába, ami sokkal rövidebb táv lesz. 9 körül érhetjük el a görög határt, és szerintem 11-re (ami akkor már 12 lesz a +1 óra eltolódás miatt) már Stavrosban leszünk. Ha erre rászámoljuk a pihenőt, és a határon történő lehetséges várakozásokat, akkor plusz 1-1,5 órával kell számolnunk.
Persze ez egyelőre tervezett, meglátjuk hogyan alakul. Mindenesetre Igo 8 a GPS-en belőve, menetre kész, ahogy már mi is. 🙂 Visszatértem után megírom az úttal kapcsolatos valós tapasztalatokat, remélhetőleg sok képpel kísérve.