Már gyerekkoromban is érdeklődtem a fényképezés iránt, de valahogy az egész háttérbe szorult. Az állatokat viszont mindig is szerettem, abszolút állatbarátnak tartom magam. Kissrác koromban nagyon sokszor az töltötte ki az időmet, hogy a szabadban kuksoltam valami rejtekhelyen, figyelve az ott lebzselő állatkákat.

Gyakran lestem meg így fürge gyíkokat, ahogyan udvarolnak egymásnak, vagy ahogy a hímek harcolnak. Volt kedvenc tarajos gőte és pióca lelőhelyem, de bolondultam a halakért is. Sőt, egy időben (10 éves lehettem) még azt is a fejembe vettem, hogy biológus leszek, nem is akármilyen, hanem hüllőspecialista! 🙂 Ebben az időben szinte csak a kígyókkal foglalkoztam, persze leginkább csak elméletben. Rajongtam Molnár Gábor könyvéért, melyet Vital Brasil életéről írt, a Dzsungel doktora címmel. Mert ugye Vital Brasilnak van némi köze a mérges kigyókhoz, hiszen ő a kigyómarás elleni szérum feltalálója. Az általa alapított Butantan Intézet a mai napig működik Sao Pauloban.

Szóval voltak ezek a hóbortok… Így amikor időm adódik fényképezni, szinte csak természetfotókat készítek, mert közben a kamera mögül is alkalmam van figyelni a természetet. Nagyon szeretek makró képeket is készíteni, de ehhez majd kell egy komolyabb gép is. De ez már a jövő zenéje.

Leave a comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük