A kilenc életű lény

Aki ismer – s akinek mondtam -, tudja rólam, hogy sokkal inkább “kutyapártinak” tartom magam, mint macskakedvelőnek. Tegnap este, mikor ágyhoz jutottam, ugyanaz a helyzet fogadott, ami már jó néhányszor megesett. Macska aludt az ágytakarón, jóhiszeműen, mély álomban. Amolyan sajátos magzatpózféle kunkorodásban, ahogy csak a cicák tudnak tekeregni. Ekkor gondoltam arra, hogy írok pár sort róla.

(tovább…)