Nem tudom megállni, hogy írjak erről… Egyre jobban tartok magamtól, mert nem arra szántam ezt a blogot, hogy mindenféle személyes kesergésemnek – ne adj’ Isten „uszításomnak” – adjak hangot.
Most azonban megint olyasféle olvasmányba futottam bele, amitől kinyílik az ember zsebében az a bizonyos bicska, s elgondolkodhatunk, miképpen történhetnek meg efféle válogatott pofátlanságok, főleg úgy, hogy legalizálva vannak (mivel maga a kormány, vagy ahhoz közeli szervezet) teszi. Ja, és a mi pénzünkből!
De most már jöjjön a történet egy rövid része! A Homáron olvastam, szerencsére nem velem történt, ám hasonló eljárásban már volt részem, ezt a történet végén pár szóban megemlítem.
2009.01.12-én levelet kaptam az ÁAK Zrt-től, melyben közölték: 2008.12.15-én 17:44-kor lefotóztak az M1-es autópálya Budapestről kifelé tartó szakaszán, és mivel nem fizettem autópálya használati díjat, ezért 15 napon belül fizessek be 15300 ft pódíjat.
Értetlenül forgattam kezemben a levelet, hisz sem akkor, sem évek óta nem jártam az M1-esen. Sőt, a kérdéses napra egy sajnálatos esemény miatt konkrétan is emlékeztem: aznap éppen egy temetésen voltam Martonvásáron, amely kb. 14:30-ig tartott, ezután pedig a feleségemmel együtt mentünk gyermekünkért a Budapest XX. kerületében található bölcsődébe (16:00 körül ), majd az este hátralévő részét szintén a XX kerületben töltöttük. Egészen biztos voltam tehát abban, hogy csak valami tévedés miatt írhatták nekem: aznap 17:44-kor lefotózták autómat, az M1-es Budapestről kifelé tartó szakaszán. Sebaj, gondoltam, ha készült kép, az mindent igazolni fog, az én autóm egészen biztosan nem lehet rajta, max. eltévesztették a rendszámot. Fel is hívtam az ÁAK Zrt Ügyfélszolgálatát, ahol előadtam történetemet, és kérdeztem, hol tekinthetném meg a képet? Az ügyintéző udvariasan végighallgatott, majd közölte, amennyiben szeretném megtekinteni a kérdéses fotót, személyesen be kell fáradnom valamelyik Ügyfélszolgálati irodájukba. Másnap el is mentem az M3-as bevezető szakaszán található Ügyfélszolgálati irodába, és ott kértem, mutassák meg nekem a fotót. Legnagyobb megdöbbenésemre a következő képet mutatták:
A teljes irományt itt olvashatod, érdemes és tanulságos: Tékozló Homár
Külön ajánlom figyelmedbe a homáros cikk alján a szavazást: az emberek (amikor ott jártam, több, mint 6600 szavazat, 96%) többsége látta a különbséget a rendszám és a autópályakazelő által készített kép között, de maga az ÁAK ellenőrzése nem. Szerintem szénné kéne perelni őket.
Egyszerűen felháborító, és undorító, hogy manapság a hatóságok mit meg nem engednek maguknak. Az pedig teljességgel elkeserítő, hogy az átlagembernek se ideje, se energiája nincs beperelni ezt a sok mihaszna parazitát!
Személyes történetem röviden arról szól, hogy megbüntetett a T. és Nagyérdemű Rendőrség, mivel a trafipax szerint a megengedett 50 km/h helyett 63 km/h sebességgel kocsikáztam. Igaz, hogy olyan helyen, amire nem emlékszem, szerintem nem jártam arra abban az időben, de sebaj, ha ők mondják…
A büntetéssel semmi bajom, ha ott voltam, s tényleg bemértek, elhiszem. Nem könnyen, de kinyögöm a pénzt. A problémám annyi lenne csak, hogy nulla darab fényképet mellékelnek az ilyen levelek mellé. 2009-ben, a XXI. században. Amikor semmi nem szabhatna ennek gátat! Mivel első körben még az autó típusát, színét sem közlik – kizárólag a rendszámot -, azért bennem volt a kétség, hogy mi van akkor, ha a szupertuti rendőrségi szerkezet egy másik autó rendszámát mondja az enyémnek… Nem olyan nagyon lehetetlen!
Persze a büntetést kifizettem, a képet nem láttam. Merthogy azt kizárólag személyesen befáradva tekinthetem meg. Ma, amikor már mindenki e-mailezik, van meghekkelt ügyfélkapunk, miniszterelnöki blogunk, meg mindenféle e-sallangunk. De az nem megy ám, hogy a rendőrség valamilyen formában eljuttasson neked 1-2 db jpg képet… No comment… Szánalom a köbön! Azt gondolom, a minimum az lenne, ha fizetésre köteleznek, hogy kérés nélkül alátámasszák! De a mi csodálatosan felépített társadalmunkban ez nem így megy. Az állam mindent számonkérhet a polgáron, akár indoklás nélkül is, a polgár semmit nem kérhet az államtól, maximum tűrhet.
Ez van, de remélhetőleg végre eljutunk oda, hogy nem tűrünk tovább, és sikerül reformokat elindítani. Még annyit, hogy a fényképemet nem tekintettem meg. Nem volt rá energiám.