Régóta készült az útra. Bár, amikor élete derekán járt, az ilyesmi mindennaposnak számított, semmi különleges nem volt benne. Mintha csak az ember átugrana két országgal odébb…
Blaz szerette a Holdat. Nem is tehetett mást, hisz a kitágult határok miatt már arra is szükség volt, hogy ott is megvessék a lábukat. Na nem csak úgy, némi antigravitatív ugra-bugra, és bugyuta zászlókitűzés miatt, hanem komolyan, mintha oda menne haza. Mert valójában oda is ment haza. Mármint Blaz, akiről írtam már…
Glaz Blaz apja volt, de ő a konföderációs összetűzések egy hajnalán elesett. Róla csak annyit tudni, hogy Blaz apja volt…
Mlaz pedig Glaz apja volt, persze ő nem esett el, hiszen, mikor ő élt (mert igen, azóta meghalt szegény) még nem voltak olyan összetűzések, ami érintette volna a *laz családot.
De végül is mindegy! A lényeg úgyis főhősünk, kis barátunk, Blaz találkozása egy olyan entitással, ami örökre megváltoztatta az életét. Ezt akartam elmesélni…
Történt tehát egy meg nem határozható napon, és helyen, hogy Blaz úgy döntött, Tulazt vásárol a Holdon. Igaz, ők másképp nevezték a Holdat, de sajnos nem tudom hogy.
Mikor meglett ez a Tulaz, akkor Blaz végleg odaköltözött, fittyet hányva mindenre, ami a Ruqvára kötötte. Ott volt ugyanis Mlaz sírhelye, és minden, ami Glaz után maradt. S persze ott volt még Blaz anyukája is, de ő például vele ment a Holdra. Az anyukáját egyébként Nlzunak hívták, amit még Nlzu maga is nehezen tudott bemutatkozáskor kimondani.
Szóval, mikor meglett az a tágas Tulaz, Blaz és anyukája rögtön szedelőzködni kezdett, és a hátuk mögött hagytak mindent addigi életükből. Nem tehettek mást, hiszen menni kellett. Ez a Tulaz nagyon kis takaros Tulaz volt, bár picivel nagyobb, mint az, amiben addig laktak a Ruqván. Ami pont akkor dőlt össze végleg, amikor Blazék féregjárata bezáródott, s ők a Hold földjére léptek.
Az első nap minden rendben ment. Semmi rendkívüli. Életüket csak az árnyékolta be, hogy a Tulaz a Hold sötétebbik felén állt. De ők még így is boldogok voltak, mert új életet kezdhettek! Végre szabadon! Semmi elnyomás, semmi korlát! Csak ők maguk vannak, ketten. Blaz és Nlzu, Nlzu és Blaz. Na meg az a két és fél milliárd másik ruqvai, akik három nappal korábban érkeztek… Sebaj!
Ők már itt vannak, és végérvényesen itt is maradnak. Az első hónapok gyorsan teltek, hiszen a Tulaz belakása, az új hely megszokása totál lekötötte minden figyelmüket.
Mígnem egy napon… Valami történt. A kolónia nagy része arra lett figyelmes, hogy furcsaságok tűntek fel a Hold égboltján, vagyis az űrben. Idegennek hatott az egész… Talán itt is meg akarják majd támadni őket? Ki akarják írtani a ruqvai fajt végleg? Nem volt idő gondolkodni, annyira begyorsult minden… A bolygónyi nagyságú idegen hajó Blaz Tulazától nem túl távol landolt, és az egész kolónia beleremegett. Kész szerencse, hogy valahogy túlélték… Ezután hosszú várakozás, majd megjelent egy-két hatalmas, fura óriás. Valami fehéres, szürkés bevonatuk volt, az arcuk pedig tükörből. Blaz teljesen kétségbe volt esve, hogy elveszti a frissen vásárolt Tulazt, Nlzu pedig félelmében többször is folyékonyan kimondta saját nevét.
Majd hirtelen az egyik idegen lény, oltári robaj kíséretében a kolónia közepébe vágott valami óriási rudat, aminek tetején nagyon magasan lengedezett valami… Mivel Blaz születésétől fogva színvak volt, nem tudta elmondani pontosan mit látott, de leírta, hogy az a valami néhány sávot, és csillagszerű alakzatok sokaságát hordozta magán. Miután pedig ez a valami a ruqvaiak nagy részét jól megijesztette, azok a gigantikus idegen lények csak némán álltak a rudas dolog mellett, sőt, néha pózoltak is… Aztán jó idő múlva, ahogy jöttek, el is tűntek. A ruqvaiaknak nagy mázlija volt, senkinek sem esett komoly baja. Ám Blaz az ijedtség mellett őszinte áhítatott is érzett a találkozástól. Akkor határozta el, hogy még fog találkozni ezekkel a titokzatos óriásokkal! Blaz Tulaza egyébként most is megvan, és anyukájával talán most is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Blaz pedig jó ideje tervez egy Földre szállást…