Ma jöttem rá…

Vigyázat! Szókimondó szövegek is találhatóak a bejegyzésben!

Ma jöttem rá, hogy kábé semmi értelme nincs harcolni a mindennapok nyomoráért... Nyilván a nyomor mindenkinek mást jelent, és ha közelebbről nézem, az én állapotom nem is nevezhető nyomornak, sokkal-sokkal több honfitársam mondhatja magáénak az élményt, amit ez a fogalom a gyakorlatban nyújt.

Mindig próbáltam boldogulni, és voltam/vagyok olyan becsületes, hogy soha sem halásztam zavarosban, hogy megéljek. Nem is élek meg mondjuk. Azt gondolom, hogy tanult ember vagyok, széles látókörű, szakmailag is jó, valahogy mégsem jön az előrelépés, a haladás. Nem arra gondolok, hogy 35 évesen miért nincs családi házam, vagy miért nem egy geci nagy BMW-vel járok a TESCO-ba... Arra gondolok, hogy mindennapos para a csekkek feladása, vagy az, hogy ruházkodjak, a szórakozásról nem is beszélve.

...Ma felhívtak egy banktól... Mert igen, vagyok olyan lúzer, hogy van hitelem. Beszoptam. Mint oly' sokan. Sőt, nemhogy van, hanem mindegyik (mert gigalúzer vagyok, több hitelem is van...) CHF alapokon nyugszik szerencsére. Ma viccesen úgy ütöttem el ezt a témát, hogy vannak befektetéseim, többnyire svájci deviza-alapúak, bár mostanában inkább az üzlettársam (Mr. Bank) profitál jobban belőle....

...Szóval ma felhívtak az egyik banktól. Amikor mondták, hogy melyiktől, már sejtettem mi a pálya, ámbár mivel többfelé is bizniszeltem, három bank kereshet. Mr. OTP, Mrs. MKB, vagy Mr. K&H. Az urakkal minden rendben, a hölgy szokott jelentkezni....

Kedves női hangon közölte, hogy az ügyletünkkel baj van, mert 90 napon túli elmaradás jelentkezik, és így a behajtás egy szinttel feljebb lép, hacsak... hacsak nem fizetek be gyorsan egy kisebb összeget. Itt jegyezném meg, hogy ebben a hitelben én nem az adós vagyok, hanem egy lúzer készfizető kezes. Ami egyébként csak annyival add több infót, hogy nem nekem kell elsődlegesen fizetnem, a bank szempontjából kurva mindegy, hiszen vállaltam a terhet. Szóval kisebb összeget fizessek/fizessünk be hétfőig. OK, kérdezem mégis nagyságrendileg... Na de itt le kell írnom, majdnem elröhögtem magam... Kérdezem, mégis mennyi az az összeg... aszondja a csaj, nagy precízen (minden szavunkat rögzítik ugye), hogy mindjárt mondja, kiszámolja, de az árfolyam változásának következtében satöbbi... satöbbi... Hát mondom baszki az ész megáll, mondjál már valamit, pont leszarom, hogy napi szinten ide-oda ugrik az alpesi deviza pár forinttal, és akkor nem lesz pontos az összeg... Megszüli, azt mondja 102.000 forint. Óóóó...

Addig próbáltam csontkomoly lenni, nem akartam sem szívózni, sem bunkózni, nem ő tehet róla, hogy én valamikor azt hittem szebb lesz az életem, ha lakáshitelt veszek fel. De ekkor mintegy varázsütésre majdnem nevetésben törtem ki... Nem tűnik ez olyan nagy összegnek... Csak tudván azt, hogy itt volt a fűtési szezon, és két havi csekkem vár még most is arra, hogy befizessek 68-69.000 forintot csak a távfűtésre, és akkor még sorolhatnám... Szóval így ez röhejesnek tűnt. Akkor mondtam először határozottan, hogy biztosan nem fogom hétfőre prezentálni ezt a bagatell összeget. Akkor felhívta a figyelmemet, hogy így, meg úgy végrehajtás, behajtók, meg minden, meg eladják, meg ... meg ... meg ... Tudjátok mi van? Az, hogy vastagon lefosom az egészet. Adjátok el, vigyétek, én nem lakok benne, nincs a nevemen, sőt semmi nincs a nevemen... Írjátok a nevemre ezt, vonjátok  le a bejelentett béremből, hajrá! Azt ennyi.

Mostanában érzem azt, hogy nincs értelme az egész életemnek. Csak arról szól az egész, hogy megkeressem a pénzt, befizessem csekken a pénzt. Megkeressem a pénzt, befizessem csekken a pénzt. Élni, gyarapodni, előre haladni nem lehet.

Nyilván mindenki okolható azért, amilyen helyzetbe kerül. Azért is okolható, hogy milyen ambíciókkal, hogyan tudja felépíteni az életét. Ezt a szóban forgó hitelt benéztem, kétségtelen. Le sem írom, hogy ugyanezen ügylet miatt még egy személyi kölcsönt is felvettem, ami szintén nehezíti az életem. Amikor megtettem ezt a brutálisan rossz lépést, még nem tűnt rossznak, nem volt válság sem, más volt a koncepció. Nyilván, hiszen ha tudom, hogy a koncepció szopóág, akkor nem megyek bele.

Aztán olvastam, hogy a kormány már a tranzakciókat is adóztatni akarja! Hé srácok! A hajam növéséért ne fizessek? Basszátok meg! A választásokkor, és persze most is jobbos voltam, vagyok. Hittem a FIDESZ-ben, de ez már túlzás. Az a fajta ember vagyok, aki több szemszögből akarja látni a történéseket, és nem hiszem el az egyszemélyes verziókat általában. Na de amit a kormány most már csinál, az sok!

Az átlagpolgár úgy érezheti magát, mint szegény kisgengszter a filmekben, amikor megfogják a nyakát, és néha belenyomják a fejét a mosdóba... Mondjuk az elmúlt években nemigen lehet felemelkedésről beszélni, még időlegesen sem. Talán ez az időszak az, amikor a fejünket folyamatosan víz alatt tartják. A kérdés az, meddig lehet bírni fulladás nélkül?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy hol kúrtam el? Öszödön nem, ez biztos. Próbáltam mindig előre menni, dolgozni, boldogulni. Mostanra fáradtam ki egy csöppet, nem érzek különösebb inspirációt,  célt, hogy csináljam. Persze csinálom, mert eleve nem látok mást. Nem vagyok alkoholista-típus, nem vagyok szuicid-hajlamú sem. Csak azt nem tudom, meddig lehet ezt folytatni.

S hogy ezt miért itt írom le? Nem tudom. Egyrészt mert erre van a blog. Kábé alig fogja bárki is olvasni, hiszen semmi érdekes nincs benne, egyébként meg miért is magyarázkodnék?! A blogomon azt publikálok, ami nekem jól esik, azt kész! Nem sajnáltatni akarom magam, meg nyavalyogni, ez biztos. Az, hogy most ezt így kiszorítottam magamból, már könnyebbé tette elviselni. Nem mindig van írhatnékom, s ha van is, akkor sem mindig születik értelmes bejegyzés. Vélhetőleg ez sem az, de legalább kiírtam. Ja, és tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így járt.

Ennyi.

Ma jöttem rá…
0 szavazat, 0.00 átlagos pontszám (0%-ra értékelve)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.