Ezt a zepteres bejegyzést nem én írtam, nem az én tapasztalataimat tartalmazza. Kizárólag azért tettem közzé az oldalamon, mert a korábbi helyén (http://zepterminek.blog.hu/2008/08/23/hulyere_vesz_a_zepter) eme bejegyzés már nem érhető el. Én pedig szeretném életben tartani. Eredeti szövegében, minden változtatás nélkül teszem közzé.
Nos, én is, mint annyi más álláskereső belefutottam már jó néhány képződménybe a piacon. Mind közül a legfurább, talán ismertsége okán is, a Zepter volt. Én ugyan álláskeresői/potenciális alkalmazotti (???) oldalról láttam, de a tapasztalatok után azt mondom, vásárlóként is .. minél messzebbre …. és ha lehet, még annál is.
Az én személyes „élményeim” a cég Bioptron lámpás ágazatához köthetőek, ami lenyúlásilag a legundorítóbb még egy működő kapitalizmusban is, mivel ott általában idős, ilyen-olyan betegségekkel küszködő embereket próbálnak meg hülyére venni.
Konkrét tapasztalatok
A beetető „előadásokon” (még véletlenül sem termékbemutatók… áááá.. :P) a polarizált fényű lámpáikat próbálják rásózni az egybeterelt öregekre. A polarizált fény jótékony és a gyógyszerek káros hatásairól meg olyan komoly referencia-anyagokat mutatttak be, mint a Magyar Hírlap és Blikk (vagy Bors vagy hasonló bulvár… a bescannelt újságcikken nem volt kivehető a lap címe, de a design valamelyik bulvárterméké volt, az tuti)… szóval ilyen „vérkomoly” kiadványokban megjelent cikkecskék. Meg az Aktív/Fókusz mélytudományos műsorokban hónapokkal-évekkel ezelőtt megpendített hírveréscsapásra és nézettségnövelésre szánt ugyancsak mélytudományos pár perces izék (nem, nem riportok, a riport az egy teljesen más műfaj)
Node, öregember nem hülye alapon, rendre akadnak, akik megjegyezik, hogy hát izé, ilyen polarizált csoda azért akad még a piacon (árról akkor még általában szó sem esik, úgyhogy nincsenek ilyenkor még kiakadva csak csendben megjegyezik). Előadó gyerek, aki addig a csúcsszuper, nívós, svájci, egyedi és megismételhetetlen lámpáról virnyákol, köpni-nyelni sem vagy fél percig. (Esküszöm, ez számomra az „előadás” fénypontja). Majd azt bírta mondani, hogy hát ..ööö.. izé … ugye a minőséget másolják, sőt azt is volt pofája mondani, hogy hát .. izé .. hamisítványok, de az eredeti tutiminőség azugyeperszecsak a nagy zé-é. Azpersze. Szabadalmi védettség lejárásáról tengermély kuss volt. Hátpersze. 😛
Félreértés ne essék, én elhiszem, hogy a polarizált fény valóban jótékonyan hat bizonyos esetekben, bizonyos személyeknél. És azt is tudom, hogy sokan sokféle és felesleges gyógyszert szednek be. De ilyen szemét, piszok, pofátlan módon sarkítani, csúsztatni, ferdíteni és kamuzni csak a T. Házat hallottam még. Őket sem kedvelem túlzottan.
Szóval én elhiszem, hogy hatásos lehet, de nem 6-7-8*-os áron, és főként nem behülyített idős emberekkel, akiknek egy végigdolgozott élet után kapott nyugdíját próbálják meg gyomorforgató módon lenyúlni ezek a kufárok. Bocs, „menedzserek”…
„Tanfolyások” és a meló
Elmentem én is, hát persze, kell a meló. Az első előadás, a magasságos Csáti úré még az elfogadhatóság keretei között mozgott…. Node következett a 3 napos „tanfolyam”, amit a sameszai, bocs a „menedzser urak és hölgyek” tartottak. Nah, egyre inkább kezdtem rájönni, hogy ez nem az én terepem. Először is pofátlanul hazudtak, a leendő munkatársaiknak, ugye. Címanyag tekintetében arról szólt a fáma, hogy azok kérdőívekből meg boltokban kihelyezett nyereményládikákból és ajándékkuponokból jönnek. Többször elhangzott a kérdés: „Nekünk kell majd kérdőívezni meg boltokba járkálni?”. A válasz mindannyiszor egy határozott „Nem” volt. Mindegyik előadó részéről. Ehhez képest: Egy 2-3 emberes irodában bezsúfolva 7-10 „asszisztens” (jobb esetben, mert vannak, akik a folyósóra szorulnak), akik kitépett telefonykönyvlapokból hívják találomra a neveket. (Jó hír a potenciális áldozatoknak: akiknek a neve mellett ott van a jog jele, §, azt nem merik… be köll szerezni 😉 ). A duma persze kamu, hogy ezelőtt x hónappal részt vettek egy egészségügyi kérdőív kitöltésébén, és a segítségért a nagy zé olyan nagyvonalú, hogy ajit ad, csak be kell menni ugye a Váci út 187 alá, ami röpke 1 óra … no nem, az út odáig, hanem az „előadás”. További jó hír, hogy csak az I-XV. kerületekben lakókat hívják (per pill.) .. a többiről úgy tartják, hogy túl messze laknak ahhoz, hogy a zés pezsgősdugó vagy salátáskanál vándorútra késztesse őket 😛 Jah, és sokan „z(é)-medicalt” mondanak a telefonban (szégyellik kimondani a cégnevet, vajmi?), de ne tessék bedőlni, ugyanaz a x@r.
Igaz, azért akad pár valódi kérdőív is, meg boltos nyereményládikó, de ezt is az „asszisztenseknek” kell elintézniük, hiába volt a szent eskü a tanfolyáson, hogy de nem. Az meg, hogy alkalmazotti jogviszonnyal kábítanak, aztán abból megbízási szerződés lesz max. már csak a hab a zés tortán.
A „vizsga” az meg kész röhej. A komolyságáról csak kis történet. Megismertem egy egyetmista csajt a tanfolyáson, aki úgy gondolta, suli mellett jó lesz egy kis bulipénz. Az utolsó tanfolyás nap abban a szériában (mert tanfolyások szinte minden nap indulnak, ha sikerül összeszedni elég palimadarat) szerdán volt, vizsga a következő hét hétfője. Az uccsó tanfolyást a csaj „menedzsere” tartotta, utána mindenkit, akit ő hívott be, ottmarasztalt és odarakott telefonálni. Se te hűdekomoly vizsga, se te szerződés, se te semmi .. csak úgy … Hogy azt a pénzéhes ****-t az ilyennek!!! Az én (ex)”menedzserem” egy földre szállt angyal ahhoz a tehénhez képest.
(Tényleg az, láttam 😉 )
Személyes élmény
No, eddig sem voltam elragadtatva a nagy zétől, de volt egy pillanat… nu, az emberileg kiütött (Aktív Zések ezt ne már ne olvassák, úgy sem értenék). Szóval, éppen mentem erre a hűdekomoly vizsgára, azon gondolkodva, hogy tényleg nincs jobb dolgom reggel 10kor? Az irodaépület felé vezető úton araszolt egy bácsi, nehezen járt, valószínűleg az ízületei már nem úgy működtek, mint akár 10 éve. A legjobb öltönye volt rajta, én is lelassítottam, bár sejtettem, hova tart, és igen oda. Valszeg az ingyenes kezelésre ment a kisöreg, és ahogy elnéztem, rámjött a bőgés. Jó, persze, nem bőgtem el magam nyílt utcán, de hirtelen annyira meggyűlöltem azt a sok lélekkufárt abban csilivili irodépületben, a remény mocskos vámszedőit.
Arra gondoltam, egyszer talán még be kellene mennem egy keddi napon, amikor kötelező „értekezletet” tart a magasságos Csáti úr, amin musz ott lenni, és fel kellene tennem néhány igen kényelmetlen kérdést (egykor szakmám volt, talán csak nem felejtettem el 😉 ). De aztán arra gondoltam, az a sok agymosott „asszsizens” meg a pénzéhes „menedzsereik” úgy sem értené. No és verba volent alapon, inkább leírtam, mementóként, hogy jóérzésű emberek még véletlenül se kerüljenek a cég közelébe, se „asszisztensként”, se „menedzserként”, és lehetőleg vásárlóként sem. Jók a termékek, senki sem vitatja, de ugyanolyan minőségűt 4-10-ed áron lehet kapni bármelyik szaküzletben.
Hát így nem lettem én a nagyzé „asszisztense”, így tovább keresek….