Mardos a vágy, égek.
Ne tovább!

Akarom, hogy érezd
Csak csináld!

Éjjel-nappal élvezném,
Ha tehetném…
Rám hajolnál, nézném
Hogy égek el tüzedben én!

Bennem a lelked mély nyoma,
Testemnek kéjmámora.
Megőrjít, míg vagy és leszel,
Ha melletted ébredek fel!

Eggyé válunk, külön szállunk.
Mégis közös az út,
Elmerengünk, meg-megállunk, de
Végül szívem hozzád vissza húz.

Ha nem álmain úrnője lennél,
Léteznél, velem élnél, és eltemetnél,
Érted megtenném azt, mit senkiért:
Tiéd lennék, csak tiéd, te szemem fénye,
Ragyogó csillagom, mert annyira szeretnélek
Örökké, nagyon!

0.00 avg. rating (0% score) - 0 votes

3 comments

  1. Prunelle

    Válasz

    Szia! Ez lélekemelő volt, még így ismeretlenül is 🙂 Köszönet!

  2. Prunelle

    Válasz

    ÉS bocsánat, hogy megint idetolakodok így ismeretlenül, de ez még kikívánkozik: Nemrég megismerkedtem valakivel, egyelőre csak pár levél erejéig. S minden írásával együtt a sokminden más mellett jött ez az érzés is, amiről az utolsó versszak szól. Hát ezért volt lélekemelő, a felismerés miatt.

    • Válasz

      Semmi baj, és örülök, hogy tetszett, s találtál benne valamit, ami még személyes is számodra! 🙂

Hozzászólás a(z) Prunelle bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük