Az üzenet szó szerint idézve ez:

A Kína Feng Shui szerint ez év júliusa “zsák pénz” hava. Azért mert 5 péntek, 5 szombat és 5 vasárnap van július hónapban.Ezzel a jelenséggel minden 823. évben találkozunk. A kínaiak szerint ha elküldöd ezt a barátaidnak, 4. napon pénz áll a házhoz, ha nem kuldod tovább szegény maradsz! Próbáld ki!

Kérdésem, észrevételeim:

Nos, ha 823 évente fordul elő ez a nagy kivételesség – amihez egyébként kétség sem férhet, akkor 1189-ben, 366-ban, i.e. 457-ben (és így tovább) hogyan sikerült megoldani a 4 napon belüli tovább küldést? Úgy értem gyorsan, hogy a kínaiaknak legyen tapasztalata arról, hogy pénz áll a házhoz?

Aztán: mivel a Feng Shui a legrégibb alapjaiig visszanézve is i.e. 3000 környékétől létezik, tehát nagyjából 5000 éves,  mindössze 6 alkalom volt ennyire kivételes. 6 alkalom pedig nem ad annyira megbízható tapasztalatot, hogy alapja lehessen annak, hogy én tovább küldjem az ismerőseimnek ezt a hülyeséget.

Szerinted?

Oszd meg!

35 év. Megállok. Merengve gondolok a múltra.
Felnézek az égre, de fejem nem adnám búra.

35 év. Itt vagyok. Ahol lennem kell, helyt állok.
Tanulok az élettől, és még mindig valamire várok…

Oszd meg!

Ma jöttem rá, hogy kábé semmi értelme nincs harcolni a mindennapok nyomoráért… Nyilván a nyomor mindenkinek mást jelent, és ha közelebbről nézem, az én állapotom nem is nevezhető nyomornak, sokkal-sokkal több honfitársam mondhatja magáénak az élményt, amit ez a fogalom a gyakorlatban nyújt.

Mindig próbáltam boldogulni, és voltam/vagyok olyan becsületes, hogy soha sem halásztam zavarosban, hogy megéljek. Nem is élek meg mondjuk. Azt gondolom, hogy tanult ember vagyok, széles látókörű, szakmailag is jó, valahogy mégsem jön az előrelépés, a haladás. Nem arra gondolok, hogy 35 évesen miért nincs családi házam, vagy miért nem egy geci nagy BMW-vel járok a TESCO-ba… Arra gondolok, hogy mindennapos para a csekkek feladása, vagy az, hogy ruházkodjak, a szórakozásról nem is beszélve.

…Ma felhívtak egy banktól… Mert igen, vagyok olyan lúzer, hogy van hitelem. Beszoptam. Mint oly’ sokan. Sőt, nemhogy van, hanem mindegyik (mert gigalúzer vagyok, több hitelem is van…) CHF alapokon nyugszik szerencsére. Ma viccesen úgy ütöttem el ezt a témát, hogy vannak befektetéseim, többnyire svájci deviza-alapúak, bár mostanában inkább az üzlettársam (Mr. Bank) profitál jobban belőle….

…Szóval ma felhívtak az egyik banktól. Amikor mondták, hogy melyiktől, már sejtettem mi a pálya, ámbár mivel többfelé is bizniszeltem, három bank kereshet. Mr. OTP, Mrs. MKB, vagy Mr. K&H. Az urakkal minden rendben, a hölgy szokott jelentkezni….

Kedves női hangon közölte, hogy az ügyletünkkel baj van, mert 90 napon túli elmaradás jelentkezik, és így a behajtás egy szinttel feljebb lép, hacsak… hacsak nem fizetek be gyorsan egy kisebb összeget. Itt jegyezném meg, hogy ebben a hitelben én nem az adós vagyok, hanem egy lúzer készfizető kezes. Ami egyébként csak annyival add több infót, hogy nem nekem kell elsődlegesen fizetnem, a bank szempontjából kurva mindegy, hiszen vállaltam a terhet. Szóval kisebb összeget fizessek/fizessünk be hétfőig. OK, kérdezem mégis nagyságrendileg… Na de itt le kell írnom, majdnem elröhögtem magam… Kérdezem, mégis mennyi az az összeg… aszondja a csaj, nagy precízen (minden szavunkat rögzítik ugye), hogy mindjárt mondja, kiszámolja, de az árfolyam változásának következtében satöbbi… satöbbi… Hát mondom baszki az ész megáll, mondjál már valamit, pont leszarom, hogy napi szinten ide-oda ugrik az alpesi deviza pár forinttal, és akkor nem lesz pontos az összeg… Megszüli, azt mondja 102.000 forint. Óóóó…

Addig próbáltam csontkomoly lenni, nem akartam sem szívózni, sem bunkózni, nem ő tehet róla, hogy én valamikor azt hittem szebb lesz az életem, ha lakáshitelt veszek fel. De ekkor mintegy varázsütésre majdnem nevetésben törtem ki… Nem tűnik ez olyan nagy összegnek… Csak tudván azt, hogy itt volt a fűtési szezon, és két havi csekkem vár még most is arra, hogy befizessek 68-69.000 forintot csak a távfűtésre, és akkor még sorolhatnám… Szóval így ez röhejesnek tűnt. Akkor mondtam először határozottan, hogy biztosan nem fogom hétfőre prezentálni ezt a bagatell összeget. Akkor felhívta a figyelmemet, hogy így, meg úgy végrehajtás, behajtók, meg minden, meg eladják, meg … meg … meg … Tudjátok mi van? Az, hogy vastagon lefosom az egészet. Adjátok el, vigyétek, én nem lakok benne, nincs a nevemen, sőt semmi nincs a nevemen… Írjátok a nevemre ezt, vonjátok  le a bejelentett béremből, hajrá! Azt ennyi.

Mostanában érzem azt, hogy nincs értelme az egész életemnek. Csak arról szól az egész, hogy megkeressem a pénzt, befizessem csekken a pénzt. Megkeressem a pénzt, befizessem csekken a pénzt. Élni, gyarapodni, előre haladni nem lehet.

Nyilván mindenki okolható azért, amilyen helyzetbe kerül. Azért is okolható, hogy milyen ambíciókkal, hogyan tudja felépíteni az életét. Ezt a szóban forgó hitelt benéztem, kétségtelen. Le sem írom, hogy ugyanezen ügylet miatt még egy személyi kölcsönt is felvettem, ami szintén nehezíti az életem. Amikor megtettem ezt a brutálisan rossz lépést, még nem tűnt rossznak, nem volt válság sem, más volt a koncepció. Nyilván, hiszen ha tudom, hogy a koncepció szopóág, akkor nem megyek bele.

Aztán olvastam, hogy a kormány már a tranzakciókat is adóztatni akarja! Hé srácok! A hajam növéséért ne fizessek? Basszátok meg! A választásokkor, és persze most is jobbos voltam, vagyok. Hittem a FIDESZ-ben, de ez már túlzás. Az a fajta ember vagyok, aki több szemszögből akarja látni a történéseket, és nem hiszem el az egyszemélyes verziókat általában. Na de amit a kormány most már csinál, az sok!

Az átlagpolgár úgy érezheti magát, mint szegény kisgengszter a filmekben, amikor megfogják a nyakát, és néha belenyomják a fejét a mosdóba… Mondjuk az elmúlt években nemigen lehet felemelkedésről beszélni, még időlegesen sem. Talán ez az időszak az, amikor a fejünket folyamatosan víz alatt tartják. A kérdés az, meddig lehet bírni fulladás nélkül?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy hol kúrtam el? Öszödön nem, ez biztos. Próbáltam mindig előre menni, dolgozni, boldogulni.
Mostanra fáradtam ki egy csöppet, nem érzek különösebb inspirációt,  célt, hogy csináljam. Persze csinálom, mert eleve nem látok mást. Nem vagyok alkoholista-típus, nem vagyok szuicid-hajlamú sem. Csak azt nem tudom, meddig lehet ezt folytatni.

S hogy ezt miért itt írom le? Nem tudom. Egyrészt mert erre van a blog. Kábé alig fogja bárki is olvasni, hiszen semmi érdekes nincs benne, egyébként meg miért is magyarázkodnék?! A blogomon azt publikálok, ami nekem jól esik, azt kész! Nem sajnáltatni akarom magam, meg nyavalyogni, ez biztos. Az, hogy most ezt így kiszorítottam magamból, már könnyebbé tette elviselni. Nem mindig van írhatnékom, s ha van is, akkor sem mindig születik értelmes bejegyzés. Vélhetőleg ez sem az, de legalább kiírtam. Ja, és tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így járt.

Ennyi.

Oszd meg!

Ahogy a képen látható, memória-foglalásban a Thunderbird vezet, utána jön a Firefox, Outlook, Chrome (ez nem általános), majd a többi versenyző. Az én irodai gépemen ez mindig így van szinte, amikor először láttam meg is lepődtem, hogy egy Firefox mennyire nagy igényű. Még úgy is, ha csak egyetlen fülön van megnyitva valami. A Thunderbird nálam nem átlag fiók mennyiséggel fut az igaz, szinte csak IMAP-on keresztül érem el az emaileket, és összesen 21 fiók van beállítva, ennek egyharmada, ahol tetemes mennyiségű (több ezer) levél is van, ennek fényében érthető lehet, a Thunderbird éhsége.

Néha a 2 GB RAM (32 bites XP az oprendszer)  igen kevésnek bizonyul mostanában, így aztán lassacskán el kell gondolkodnom a bővítésen, mert az akadozásokat nem annyira értékelem…

Oszd meg!

Mivel sok ilyet lát az ember, nem gondoltam mást én sem, minthogy talán nincs is alapja a segítségkérésnek. Gondoltam, hogy megpróbálok bizonyosságot szerezni Mária valódiságáról, és ez sikerült. Így kedves Látogató, én most ismeretlenként megerősítést tudok ahhoz adni, hogy Mária létezik, a levele valós, és sajnos a betegség is valós. Magam részéről őszintén bízok abban, hogy ezzel a bejegyzéssel kételyeket oszlatok el, és így a gyűjtendő összeg összejöhet, aztán sikerül meggyógyulnia! Ha valamennyit mindehhez hozzátehetek, akkor már nagyon örülök.

Itt pedig álljon a levél másolata:

Segítség kérése!

A kis adomány is nagy segítség

Dombováry-Bauer Mária vagyok 2010. szeptemberében diagnosztizáltak nálam perifériás ideghüvely tumort. Ez egy rendkívül ritka betegség, amely az arcidegeket támadja meg. Agresszív és gyorsan növekedő. Túlestem 3 nagyobb és 10 kisebb műtéten. Ennek a betegségnek a sajátossága, hogy nem sugár érzékeny és a kemoterápiára sem reagál. A magyar orvosi gyakorlatban sajnos semmiféle olyan gyógymód nincs, amivel meg tudnának gyógyítani. Próbálkoztunk számos alternatív terápiával, de sikertelenül. A daganat egyre növekszik és egyre nagyobbak a fájdalmak. A szervezetem napról-napra feladja a harcot.

Teljesen „véletlenül” egy éjszakai adásban hallottam a Stemcellclinik-ről amely Ukrajnában, Kijevben egy őssejtterápiával foglalkozó kórház, amelyben sikerrel gyógyították már számos hozzám hasonló rákos beteget. Felvettük a kórházzal a kapcsolatot és leletek áttanulmányozása után vállalták a gyógykezelésemet. Ez maradt az utolsó reményünk a gyógyulásra. A terápia lényege egy biopreparátum és egy placenta extrantátum, amelyet őssejtből képeznek és beépülve a szervezetbe aktivizálja a daganat elleni faktorokat. Az eljárás még új, de már számos magyar betegen is segített. A gyógykezelés ára 16.000 Euro, ez az összeg azonban nem áll rendelkezésünkre. Az eddigi harc és a kezelések már sok százezer forintunkat emésztette fel, anyagilag már nem bírjuk tovább. Az OEP –ígéretük ellenére- nem finanszírozza a külföldi gyógykezelést. Kértünk segítséget alapítványoktól, de több százas várólista végére kerülhetnék, ennyi időm már nincs. Az állapotom miatt már jövő hét hétfőn indulnom kellene ahhoz, hogy a terápia három hónapos időtartamát a szervezetem még  kibirja. Szeretnék meggyógyulni! Kérem, ha tud segítsen, vagy küldje el ezt a levelet olyan embereknek, cégeknek akik segíthetnek.

Bankszámlaszám: 18100002-00076725-11010019

Elérhetőség: bauer@dunakanyar.net

Blog: http://rakterito.blogspot.com/

Eddigi kezelések:

Flór Ferenc Kórház (Kistarcsa)

Fül-orr gégészeti osztály

Kezelő orvos: Prof. Habil. Dr. Becske Miklós az orvostudomány kandidátusa

Kijevi klinika:

Institute Of Cell Therapy

Ukraine. 03680 Kiev 3 Komarova

www.stemcellclinic.com

Oszd meg!

[Show as slideshow]

Oszd meg!

Általában az apache-tól azért nehéz elszakadni, mert nem könnyű egy hostingban “rászoktatni” a felhasználó ügyfeleket, hogy ne használják a .htaccess nyújtotta lehetőségeket. A két legfőbb dolog – ebből is az elsődleges – rewrite, valamint az auth automatikus átültetése nem könnyen megoldható probléma. Ha azonban egy-egy ügyfél több oldala külön szerverre, vagy virtuális szerverre kerül, akkor egyértelmű választás lehet egy Nginx – PHP fastcgi páros. Egyébként mindkét dolgot meg lehet csinálni Nginx alatt is, csak nem annyira könnyed a beillesztése, mint egy sima .htaccess felmásolása. Cserébe viszont hihetetlen nagy a különbség a kiszolgálás gyorsaságában, ugyanis az Apache lekéréseket a legjobban az lassítja, ha keresi (márpedig keresi) a .htaccess létezését.

Ilyet telepítettem most, és a végeredménnyel – egyelőre – elégedett vagyok, bár az is igaz, hogy a nagy terhelési csúcsok csak később esedékesek.  Az Nginx jól konfigolható, könnyed alkalmazás, és nagyon stabil is a működése. Apache után először a Lighttpd felé kacsingattam, ami hasonlóan jó kis szerver, de mióta megtapasztaltam az “orosz csodát”, azóta ha lehet ezzel játszok.

Az egyik nagy kiszolgálón egyébként mindhárom alkalmazás alkotja a webes kiszolgálást. Ott Nginx csak proxy, 3 Apache van mögötte, amire host név alapján irányít, és ahol sok nagy kép van, ott az Apache mellett a Lighttpd szolgálja ki a tartalmakat, így gyorsítva a lekéréseket. De egyszer kiváltom mindet Nginx-szel.

Oszd meg!

Oszd meg!

Adott egy régebbi gép, IBM e326m. 4 GB RAM, 2× AMD Opteron CPU, benne csücsül egy 3Ware 9500 S-4LP SATA RAID vezérlő. Minden szuper, és működik. Van neki 128 MB cache is, viszont nincs BBU, azaz akksi, amivel megtartaná memóriában az adatokat, ha netán áramszünet lenne. Ez komoly hibákat eredményezhet, ha mondjuk egy írási művelet az esetleges áramszünet miatt megszakad.

Mivel azonban a gép szerverteremben álldogál, és ilyesmivel nem nagyon kell számolni, bátorkodtam bekapcsolni a cache használatot. Egyszer azonban levált az egyik partíció, amin XFS filerendszer van, és nagyon úgy tűnt, hogy disk cache ütközés volt. Így jobbnak láttam mégis kikapcsolva tartani a gyorsítótárat. Viszont időről-időre nyomást érzek, hogy használjam, ugyanis nélküli nagyon magas a processzorokra háruló írásműveletek száma. A grafikonon jól látszik, hogy mekkora az IO wait, ha nincs bekapcsolva, és mennyire kicsi, ha viszont be van kapcsolva cache… Tehát mennyit számít? Nézd meg a képet, és látod rögtön! Piros négyzetben az az időszak, ahol bekapcsolva megy (jelenleg is).

Oszd meg!

File feltöltéshez építettem be egy JQuery-s flash betétet (Uploadify). A feltöltött kép neve megváltozik, mivel a PHP végrehajt egy string konverziót, hogy a file neve ne tartalmazhasson csúnya – de inkább káros – karaktereket. Azt gondoltam, hogy session-be mentem a végleges file-nevet, és visszatéréskor így tudni fogok róla. De jött egy pici meglepetés…

Egyébként az Uploadify nagyon jól paraméterezhető, és kellően sok eseménnyel van felvértezve, hogy mindent megoldjunk vele. Egyetlen problémám az volt, hogy az onAllComplete metódus csak arról a file-névről tud, amit elindított feltöltésre. Ha abban olyan karakter van, amit szeretnénk módosítani, vagy netán új nevet kap a file, és erről szeretnénk tudni, azt kicsit problémásabb megoldani.

Nálam konkrétan azért kellene, mert a feltöltés után rögtön ajax hívással betöltöm a feltöltött képet. Arra gondoltam, úgy valósítom meg a végleges név átvitelét, hogy a feltöltés fázisában session-be teszem, majd a betöltésnél ezt kiolvasom.Ez valahogy nem sikerült. A szerveren megnéztem a session-fileokat, és akkor láttam, hogy két, teljesen különböző session-öm jön létre a feltöltés során. Mi történt?

Rögtön rájöttem, miután korábban már figyeltem az apache access és error logjait is. Ott feltűnt, hogy a flash feltöltő “Shockwave Flash” useragent néven fut, míg a Firefoxom nem igazán. Mivel a PHP más böngészőnek érzékeli, másik sessiont nyit neki, és oda kerül be a file végleges neve. Aztán a betöltéskor már a Firefox hívja a file-t, így az már a másik, eredetileg megnyitott sessiont éri el.

Természetesen van megoldás, egyrészt megnézem, hogyan lehet belerakni a visszatérési értékekbe a módosított nevet, de ha ez nem megy, akkor cookie alapon is le lehet kezelni. Sőt lenne még egy sor más megoldás is (txtfile, mysql tábla), de azért jó lenne a legtisztább, legoptimálisabb megoldást megtalálni erre a pici műveletre.

Update:

Az onComplete metódusnál, ami egy-egy file feltöltése után következik be, a response változó tartalmazza az adatot, amit a feltöltő script visszaad, tehát ott csak pl. egy echo $ujfilenev kell, és már meg is van.

Mindezt főleg azért írtam le, hogy ha más is találkozik ilyesmivel, akkor könnyebb legyen kideríteni a problémát, hiszen sok mindent debugolni nem lehet rajta, hibaüzenet nincs, csak nem jön a várt érték.

Ez mindenhol előfordulhat, ahol session-használat keveredik egy más useragent nevet használó beépülővel.

(Ha valamiben tévednék, és nem jól, nem pontosan fogalmaztam, szívesen veszem a kijavításokat.)

Oszd meg!