akilpeR

Zihálva ébredt. Nem értette az álmot. Annyira valóságosnak látta az egészet, hogy az utolsó pillanatokat felidézve megremegett, és ijedten rándult össze. Valami nagyon fura történt. Meg mert volna esküdni, hogy igazából is átélte. Ott volt, amit pedig látott, itt. Minduntalan csak ismételgette magában, hogy „ez csak egy rossz álom”…

Hideg volt a tű érintése. De ennél sokkal élesebb volt az a pillanatnyi fájdalom, ami a szúrást követte. Elkábult…

(tovább…)