Álom

Jön, jön, elfog az álom. Ébredés nincs már, hiába várom. Keresem ágyam, merre találom? Túl sok a vágyam, mennyire utálom! Egyedül fekszem, egymagam vagyok, puha kriptámban, magányban halok. Hideg álom, hűvös lehelet, hagyjatok annak, ami lehetek! Bódulok én, fáradtsággal teli, testem elernyed, képzeletem a habokat szeli. Nyugodtság tengerén úszva, messze mindentől, de távol az édentől. Néha kín mar a húsba, sötétül a víz véremtől. Álomból-álomba, képzeletem úttalan útján kúszva, torpanva, félve, megyek az úton, nem nézek félre; magam vagyok, ha itt maradok egyedül élek-halok. Nem tudom épp, de reggel majd felébredek. Múlt lesztek ti lidércek, szép hegyek, zöld fák, gyönyörű lányok, kék tengerek... Egy új nap lassú kezdetén, ahogy felhő kúszik a mindenség tenyerén; majd azt mondom nektek: isten veletek!
Álom
1 szavazat, 5.00 átlagos pontszám (92%-ra értékelve)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.